Vasi Skanzen
A szabadtéri néprajzi múzeum az ország második skanzenjeként 1973-ban nyitotta meg kapuit. A skanzen eredeti, áttelepített épületeivel igyekszik visszaadni a régi falu hangulatát. A házak egy része zárt sorokba építve utcaszerűen, másik része az őrségi szórványtelepülésekre jellemző módon, egymástól távolabb helyezkedik el. A szabadtéri kiállítás főbb részei: a falu főutcája, a falu közepén lévő őrségi domb és a pincesor.
Megvalósításának gondolatát az 1950-60-as évek topográfiai igényű népi műemlékvizsgálatok élesztették újjá, hiszen már a második világháború előtt, az 1930-as években megfogalmazódott a létrehozásának igénye, egyrészt a népi műemlékek helyszíni fenntartásának megoldhatatlansága, másrészt az eredeti helyszínek nehéz megközelíthetősége, továbbá a feltárt, ámde rohamosan pusztuló emlékanyag miatt jelentkezett az alternatíva, mely szerint a megyei népi műemlékeket egy, a megyeközpontban felállítandó szabadtéri múzeumba kell áttelepíteni. A Vasi Skanzen konkrét előmunkálatai 1968-ban kezdődtek a zalaegerszegi Göcsej Falumúzeum tapasztalatainak felhasználásával. A Vasi Skanzenben nincsenek helyszínen megőrzött épületek, minden áttelepített, rekonstruált vagy másolat objektuma műszaki dokumentáció, tudományos koncepció és beépítési programterv felhasználásával készült. A múzeumfalu 1967-ben készült programterve az épületeket a megye néprajzi tájegységei szerinti csoportosította, melyben a porták sorrendje a topográfiai helyzetüknek megfelelően alakult. A programterv körutas koncepciója a régi településmódot, utcaképet, faluképet igyekszik vissza idézni. A lakóépületek között találunk itt szegényparaszti, tehetős paraszti és nemesi otthont, borona-, sövény- és tömésfalú házakat. Az eredeti berendezési tárgyak a falvak 18-20. századi életmódjába engednek bepillantást, megismertetve például a konyhai és szobai tüzelőberendezések történeti változásait is. A lakóházak mellett gazdasági udvarokat, melléképületeket, műhelyeket és egyéb középületeket költöztettek ide. A falu központjában az 1800-ban állíttatott későbarokk perenyei kápolna másolata áll. Míg a sík terep az utcás aprófalvakból bekerült házak bemutatásához előnyös, addig a szeres és szórványtelepülések épületegyütteseit, akárcsak a szőlőhegyi pincéket a mesterséges domb emeli ki, egyben mint a Vas megyére jellemző épületfajtákat.
A legérdekesebb építmények a 18. század eleji molnaszecsődi fa harangláb, a Cákról áttelepített szabadkéményes kovácsműhely, az 1792-ben épült, Pornóapátiból származó füstöskonyhás, fakéményes német ház, valamint a legősibb háztípust képviselő, Felsőszölnökről származó egytüzelős szlovén füstösház.
A skanzenben őshonos magyar háziállatokat nevelnek és a népi gyógyászatban használt növényeket termesztenek. A falu „szőlőhegyére” régi szőlőfajtákat, faiskolájába őshonos gyümölcsfákat telepítettünk. A múzeum hagyományőrző és kézműves programoknak is helyet ad, igazán pezsgővé pedig a novemberi Szent Márton-napi vásár idején válik.
Egyéb érdekességként: Az 1970-es években Vas megye területén további két szabadtéri múzeumként működő, de eredeti földrajzi környezetében megőrzött épületekből álló népi műemlék együttes jött létre. Ezek a Kőszeg-hegyaljai Cáki Pincesor (1976) és az Őrségi Népi Műemlékegyüttes Szalafő Pityerszerén (1977). Azon túl, hogy mindkét esetben egyes épületeket a korábbi helyükön őriztek meg, további épületek áttelepítésével hajtották végre a településrekonstrukciót. Vas megye területén még néhány tájházként berendezett népi műemlék található: Magyarszombatfa, Hegyhátszentpéter, Rábagyarmat (mindhárom az 1970-es évekből) és Nagyrákos (2007).