Vasút

A „Déli Vasút Társaság” által épített 160 kilométer hosszúságú Sopron–Szombathely–Nagykanizsa vasútvonalon 1865. szeptember 21-én indult meg a forgalom, ennek révén a vasi megyeszékhely fontos megállóhelye lett a Bécset, illetve Pozsonyt az Adria-tenger kikötőivel összekötő vasúti korridornak. Szombathely város tanácsa, lakóinak utazását megkönnyítendő, Schübel Albert vállalkozónak a Fő tér–Szent Márton utca–pályaudvar útvonalon omnibuszjárat indítására adott engedélyt. Az első járatok a vasútátadás napján megindultak. A várostörténészek ezt a napot joggal tekintik a „szombathelyi tömegközlekedés születésnapjának”. Szombathely vasúti csomóponttá válását 1872-től számíthatjuk. Augusztusban ugyanis megnyílt a veszprémi, az ősz folyamán a szentgotthárdi, 1883-ban a kőszegi, 1888-ban pedig a pinkafői vasútvonal. Széll Kálmán miniszterelnök aktív közreműködése révén 1895-ben kezdte meg működését a MÁV Szombathelyi Üzletvezetősége, és 1897 júniusában indult meg a vasútállomást a belvárossal összekötő menetrendszerű villamosközlekedés. A szombathelyi vasútállomás szecessziós-eklektikus stílusú, Poser Gusztáv által tervezett, épületét 1901 októberében avatták. 1987-ben megépültek a pályaudvari aluljárók, amelyeken át az utazóközönség a szerelvényeket biztonságosan tudja megközelíteni. A vasútvonalat 1931-2001 decemberéig a Magyar Államvasutak Rt. működtette, üzemeltetése ekkor került a GYSEV (Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút Zrt.) kezelésébe. 2016-ban fejeződött be a vonal Zalaszentiván állomásig történő átépítése és villamosítása. A menetrendek szinkronizációja egy soproni átszállással megkönnyítette Bécs vasúton történő gyors elérését.