Lingauer Albin

Lingauer Albin újságíró, politikus 1877. március 1-én született. Jogi tanulmányait Budapesten végezte. Előbb a Jászberényi Hírlapnak, majd Budapesten az Országos Hírlapnak volt munkatársa. 1901-től dolgozott a Vasvármegye című lapnál, amelynek később főszerkesztője, tulajdonosa, a szombathelyi újságírás emblematikus figurája, a vasi hírlapírás történetének meghatározó alakja lett. A „Vasvármegyé”-t Nyugat-Dunántúl legjelentősebb, legolvasottabb újságává fejlesztette. A lap híres volt a hírek, tények valósághű közléséről. Lingauernek nyomdai újításai voltak, modern lapszerkesztési elveket alkalmazott. Sokat írt fővárosi újságokba is. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor ellenforradalmi tevékenysége miatt előbb Bécsbe, majd Szerbiába menekült. Visszatérve nagy szerepet játszott a jobboldali politikai mozgalmakban. Konzervatív legitimista politikát folytatott. 1920-ban a kőszegi kerületben a nemzetgyűlés képviselőjévé választották és még három ciklusban szerezett parlamenti mandátumot, amelynek végeztével befejezte az aktív politizálást és újságjai szerkesztőségének vezetését fiának adta át. Aktívan Szálasi hatalom átvételét követően jelentek meg újra politikai cikkei, majd mindenki úgy tudta, hogy 1945 márciusában a nyilas adminisztrációval együtt nyugatra távozott. A szombathelyi lapok 1947 szeptemberében számoltak be arról, hogy Lingauert Tolna megyében az államvédelmi hatóság letartóztatta. Népbírósági perének aktáiból derült ki hogy eltűnése után hónapokig Kőszegen és Keszthelyen rejtőzködött, majd ezt követően egy Mihályka Béla nevű hajdani erdőőrét megvesztegetve, külsejét megváltoztatva, hamis papírokkal egy Gemencen lévő erdészházban bújkált. Letartóztatása után a Népbíróság elé állították és 1948 júniusában 12 évi börtönre ítélték. Életének kalandos fordulataival Kuntár Lajos sajtótörténeti kutatásai részletesen foglalkoztak. Az 1956-os forradalom idején Ausztriában élő fiához menekült. 85 éves korában, Linz városban hunyt el.